Az állatvilág csodálatos, nem beszélve a madarakról, hiszen velük az egész világon találkozhatunk. Vannak fajok, amelyek csak egyes kontinensen élnek meg, de akadnak vándorló madarak is. Szinte lehetetlen mindegyiket ismerni, azonban van pár olyan szárnyas állat, akikkel biztosan találkoztál már.
Ebben a cikkben őket mutatjuk most be egy kicsit.
A széncinege
A széncinege egész Európában elterjedt faj, így szinte nincsen ember, aki ne látott volna már életében legalább egyszer ilyen madarat. Hazánkban tulajdonképpen az egyik legismertebb és leggyakoribb, hiszen bárhol képes magának otthont építeni.
Szereti az üregeket, a fiókákat pedig általában pókokkal és hernyókkal eteti. Emellett igencsak kedveli a csigahéjat, ezzel gondoskodik a megfelelő kalciumbevitelről.
A széncinege télen sem költözik el, így róluk érdemes gondoskodni a hideg hónapokban. Megfelelő eledellel bármikor a ház köré vonzhatjuk őket, így lehetőség van őket reggel és délután is megcsodálni.
A faj amúgy nagyon territoriális, így sokat veszekszik. A fészkét meg kell védenie a kékcinegével szemben, de nem fél a többi énekesmadártól sem. Legtöbb esetben városokban és nagyobb parkokban találkozhatunk velük, de nem áll távol tőlük a vidéki élet sem.
Van azonban egy olyan oldala, amit sokat nem kedvelnek. A citromsárga mellényű madár ugyanis bár békés természetű, ragadozónak számít. Általában persze rovarokat eszik, viszont néha akár énekesmadarakat is elfogyaszt. Kedveli a zsezséket és a citromsármányokat, akiket megtámad, majd meg is eszi őket.
Ebben segíti az igen erős csőre, amivel fel tudja törni a magokat, de az állatok húsának csipkedése sem okoz neki problémát.
Tavasszal viszont az elsők között van, aki költésre adja a fejét, emellett folyamatosan énekel, így igen kellemes társnak bizonyul az udvarokban.
A sárgafejű királyka
Európa legkisebb madarát talán mindenki ismeri, hiszen a testtömege alig 4-7 gramm, amihez 9 cm-es testhossz és maximum 16 cm-es szárnyfesztávolság társul. A sárgafejű királyka egész Európában megtalálható, de legtöbbször a mérsékelt övi részeken, illetve Ázsiában szokták látni.
Kedveli a lucfenyveseket, a síkvidékeket pedig lehetőleg elkerülik, hiszen ott könnyen zsákmánnyá válhatnak.
A kíváncsi madár sokszor elkóborol, így akár városokban is felfedezhetjük őket. Nagyon kedves természetük van, nem félnek az emberektől. Bár mivel igen apró, így nagyon nehéz észrevenni. Megismerhető az olajzöld hátáról, illetve fejük tetején található sárga vagy narancssárga csíkról.
A védett faj annyira pici, hogy kisebb rovarokat és pókokat eszik. A csőre nem alkalmas arra, hogy magokat törjön meg. Éppen ezért télen rovarmaradványokkal tartja fenn magát. Nem kell azonban sajnálni, nagyon jól alkalmazkodik mindenhez, éppen ezért, évente kétszer is költhet.
Először áprilisban, majd pedig augusztusban teszi meg ezt. Télen viszont gyakran társul más madarakhoz, így könnyíti meg magának a táplálékszerzést.
Vakvarjú, azaz a bakcsó
A bakcsót sokan vakvarjúként ismerik. A név még régről ragadt rá és a mai napig használjuk. A kicsi termete ellenére a gázlómadarak csoportjában tartozik. Általában a vízpart mellett élnek, napközben viszont nem nagyon jönnek elő, kerülik a társaságot és az embereket. Csak szürkületkor élednek fel, akkor élik aktív életüket.
A bakcsó kolóniában él, sokszor még gémféléket is befogad. Ez azonban nem azt jelenti, hogy szabadon járkálnak más területen, hiszen a hímek védik a territóriumukat. Hazánkban főként a Tisza-tónál, a Kis-Balatonnál, illetve a Felső-Tiszánál leshetjük meg őket. Sokszor azonban az Alföldre és a Velencei-tóhoz is ellátogatnak.
Mindegy, hogy milyen madárról van szó, fontos, hogy megvédjük őket, hiszen egytől-egyig kincsnek számítanak az élővilágban.
Kép forrása: Pexels.com
