Sokan, még amikor tudatában is vagyunk a gyermekünk által átélt traumának, gyakran annyival elintéztük a kérdést, hogy ilyen az élet, felnőttként már túl lesznek rajta, elfelejtik az egészet.
Pedig nem is gondolnánk, hogy egy kezeletlen, gyermekkorban átélt megrázkódtatás milyen súlyos, sokszor a kívülállók számára nehezen észrevehető problémákat okozhat felnőttkorban is. Ami ráadásul nemcsak kapcsolati vagy életvezetési nehézségek, hanem komoly lelki és testi problémák kialakulásában is szerepet játszhat.
Fontos felismerni, amikor a gyermeknek segítségre van szüksége, hiszen ha az időben érkezik, már a legelején megakadályozhatjuk olyan pszichés rendellenességek kialakulását, amelyek szakszerű segítség hiányában egész életükben végigkísérhetik őket.
Később ráadásul olyan erősen beépülhetnek a rossz lelki berögződések, hogy azokat feloldani mind a pszichoterapeuta, mind a beteg számára sokkal nagyobb kihívást jelenthet.
Mit értünk gyerekkori trauma alatt?
A gyermekkori trauma alatt olyan, gyermekként átélt eseményt értünk, amely félelmet vált ki a gyermekből és általában valamilyen erőszakos, fenyegető vagy veszélyes helyzethez kötődik. Ilyen lehet egy baleset, egy természeti katasztrófa, a gyermek bántalmazása, vagy egy súlyos betegség, műtét, más egészségügyi beavatkozás jelentette lelki megterhelés.
Ugyanakkor a trauma nem minden esetben ilyen látványos és nyilvánvaló eseményhez kötődik. A gyerekek másképp látják a világot, mint a felnőttek és olyan történések is erős szorongást válthatnak ki belőlük, amelyeknek mi nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget.
Például nem mindenki dolgozza fel egyformán a válást, a szülők sokszor még legnagyobb igyekezetük ellenére is okozhatnak lelki sebeket gyermekeiknek ennek során. De néha még egy szerencsétlen mondat, egy félreérthető megjegyzés is traumatizáló lehet számukra.
Honnan tudhatom, ha a gyerekemnek segítségre van szüksége?
Szülőként kötelességünk ott segíteni, ahol tudunk, viszont „laikusként” korlátozott a rendelkezésünkre álló eszköztár. Ugyanakkor már ezekben az években is szép eredményeket lehet elérni a pszichoterápia segítségével, hiszen ekkor még megelőzhetjük a komolyabb következmények kialakulását.
Bizonyos esetekben egyértelmű, hogy a gyermeknek valamilyen komolyabb megrázkódtatáson kellett keresztülmennie az elmúlt időszakban, például elvesztette valamelyik szeretett hozzátartozóját, komoly kudarc érte az iskolában, tanúja vagy elszenvedője volt valamilyen felkavaró eseménynek.
Nem minden trauma lehet nyilvánvaló számunkra, ugyanakkor minden életkorban lehetnek jelei annak, hogy gyermekünk segítségre szorul. Egészen kicsi, óvodás korban ilyen a túlzott ragaszkodás a szülőkhöz, a sok sírás vagy az étkezési zavarok.
Általános iskolában már jelentkezhetnek tanulási nehézségek és magatartási zavarok. Emellett árulkodó lehet, ha nehezen alszik el időben a gyerek, túlzottan félős, esetleg állandóan bűntudatot vagy szégyent érez, például tanáraival szemben.
Felsősként és gimnazistaként pedig már komolyabb veszélyekkel is számolni kell, az olyan étkezési zavarok mellet, mint az anorexia vagy a bulimia, jellemzőek lehetnek az különböző önkárosító magatartások, az erőteljes szembenállás, lázadás a szülői tekintély ellen, a kezdődő alkohol- és kábítószer-problémák vagy a szexuális örömök felelőtlen hajszolása.
Milyen hatásai lehetnek a kezeletlen traumáknak felnőttkorban?
Mindenki másképpen dolgozza fel a traumatizáló eseményeket, különbözőféleképpen birkózik meg azok hatásaival. A PTSD, azaz a poszttraumás stressz-zavar közismert mentális rendellenesség, ugyanakkor csak a traumát átélt személyek kisebbik részénél alakul ki. A hatásokat azonban így sem szabad félvállról venni, hiszen nagyon súlyos következményei lehetnek a fel nem dolgozott abúzusoknak.
Ezek a hatások nagyon sokrétűek és szerteágazóak, nemcsak mentális, hanem fizikai tünetek is okozhatnak, tanulási, párkapcsolati vagy életvezetési nehézségeket egyaránt. Gyakori mentális tünet a depresszióra való hajlam, a különböző szorongásos zavarok kialakulása. A beteg zárkózottá válhat, reménytelennek és kilátástalannak érezheti a helyzetét, idővel teljesen elszigetelődhet.
Túlzott félelmeket táplálhat, retteghet a változástól, állandóan fenyegetve érezheti magát és bizalmatlan lehet az idegenekkel szemben. A lelki tünetek összességben pedig nem csak kapcsolati problémákat okozhatnak, az állandó szorongás és stressz komoly egészségügyi kockázatokat is rejt magában.
Több tanulmány is rámutatott már arra, hogy a gyerekkori traumák fizikai tünetek formájában is megnyilvánulhatnak felnőttkorban. A lelki rendellenességek negatív hatást gyakorolhatnak az egészségre és szerepük lehet olyan súlyos, krónikus betegségek kialakulásában, mint a cukorbetegség, az asztma, a koszorúér-rendellenesség, valamint a különböző szív- és érrendszeri betegségek.
Ne féljünk segítséget kérni!
Nincs két egyforma ember és két egyforma élethelyzet sem, a gyermekkorban átélt megterhelő életesemények azonban mindenkire hatást gyakorolnak. Hiszen a trauma megtörtént, amit utólag már nem lehet semmissé tenni. Szülőként vagy felnőtt emberként ugyanakkor mindig van lehetőségünk és sokszor felelősségünk is segítséget kérni, akár gyermekünk, akár mi magunk küzdünk lelki problémákkal.
A traumák okai sokszor hétköznapiak, megoldásuk viszont célzott kezelést, speciális módszereket, technikákat és ismereteket igényel, amivel napjainkban egy komplett tudományág foglalkozik. Pszichoterápiát kizárólag megfelelő képesítéssel rendelkező szakember végezhet, aki a tudományos, szakmai keretek között segít feltárni a múltban átélt megterhelő életeseményeket.
A személyes találkozások, beszélgetések célja pedig csökkenteni vagy megszüntetni azok hatását mindennapi életünkre. Csak rajtunk áll, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel, ha szükségét érezzük. Hiszen soha nem késő változtatni és megtenni az első lépést egy jobb életminőség felé!
Kép forrása: Freepik.com
Hirdetés (X)