Az operációk nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is megterhelőek lehetnek a betegek számára. Mint hozzátartozó, természetesen támogatni szeretnénk szeretteinket ebben az időszakban, sokszor azonban nem tudjuk, mikor teszünk jót: mi az, amivel segítünk, és mikor vagyunk a lábadozó terhére?
Az alábbiakban olyan tippeket és módszereket mutatunk be, melyekkel biztosan elősegíthetjük a gyógyulás nehéz útját.
Mi történik a műtét után?
Egy komolyabb operáció után a felépülés számos tényezőtől függ: a beavatkozás típusától és sikerességétől, a beteg korától, általános egészségi állapotától, de a saját gyógyuláshoz való hozzáállásától is.
Ha a sebészeti beavatkozást altatásban végezték, a páciens az ébredés után gyakran dezorientált, zavart, nem tudja, hol van és mi történt vele. Ebben az időszakban folyamatosan monitorozzák az állapotát, hiszen ekkor derül ki, hogy a műtét sikeres volt-e.
Az altató hatásának elmúltával a legfontosabb a fájdalom csillapítása, majd a beteg felkészítése a kórházon kívüli gyógyulásra, hiszen a hazatérést követően már maga gondoskodik erről.
Hogyan segíthetünk a felépülésben?
Lássuk, mivel tehetjük könnyebbé szerettünk életét a beavatkozásra való felkészülés, majd a gyógyulás során.
A műtét előtt – tájékozódás és kommunikáció
Az első lépés az, hogy legyünk tisztában szerettünk állapotával. Ez már a sebészeti beavatkozás előtt is fontos: ha nincs ellenére, kísérjük el az orvosi vizsgálatokra, így első kézből értesülhetünk a fontosabb tudnivalókról. Lehetséges, hogy az izgalom miatt a páciens nem figyel oda mindenre, ami a rendelőben elhangzik, ezért biztosan jól jön, ha még valaki meghallgatja, hogy mik a teendők a műtét előtt.
Akár egy, a műtéttel kapcsolatos internetes keresés is a segítségünkre lehet, hiszen így pontosan megismerjük, hogy mi is történik a beteggel, és milyen hosszú felépülésre számíthatunk. Olvashatunk tippeket például a beavatkozást követő diétáról, vagy arról, hogy milyen apróságokkal könnyíthetjük meg a lábadozó életét.
Ha a viszonyunk ezt megengedi, és hozzátartozónk is beleegyezett, konzultáljunk az orvossal és az ápolókkal, hiszen ők azok, akik első kézből származó, valós információkkal szolgálhatnak. Nyugodtan tegyük fel a banálisnak gondolt kérdéseinket is, hiszen a legfontosabb az, hogy minden körülménnyel legyünk tisztában.
Segítség a kórházi tartózkodás során
A műtét utáni lábadozást természetesen az orvosok, ápolók és egyéb kórházi dolgozók segítik: ők határozzák meg, hogy a betegnek milyen gyógyszerekre, terápiára van szüksége, gondoskodnak az alapszintű élelmezésről. Ne felejtsük el azonban, hogy a kórház sokaknak ijesztő, félelmetes hely, ahol idegenekkel kell megosztani a szobánkat, akik szintén lábadoznak, így a saját problémáikkal vannak elfoglalva.
Nagyon sokat segítünk már azzal is, hogy – ha ez engedélyezett – naponta meglátogatjuk a beteget, megkérdezzük, hogy mivel tehetnénk kényelmesebbé az ott-tartózkodását, esetleg meglepjük apróságokkal, melyektől nyugodtabban és otthonosabban érzi magát.
Hazatérés után
A műtéten átesettnek akkor lesz igazán szüksége a támogatásra, amikor a kórházból hazatért. Ugyan ismét a megszokott környezetében lehet, azonban lelki – és egy ideig fizikai – segítségre biztosan szüksége lesz.
Fizikai támogatás
Segítsünk szerettünknek a hétköznapi teendőkben! Ami alapesetben egy egyszerű házimunka, az most a felépülés során fizikai képtelenségnek tűnhet. Ajánljuk fel a segítséget a bevásárlás vagy a takarítás során, de biztosan kellemes meglepetés lesz számára egy egészséges és tápláló ebéd, vagy a kedvenc nassolnivalója is.
Segíthetünk abban, hogy a gyógyszereket, a gyógyulást elősegítő vitaminokat mindig pontosan bevegye, de előfordulhat, hogy a sebkötözésről is gondoskodni kell.
Álljunk rendelkezésre, amikor meg kell jelenni a kontrollvizsgálatokon, esetleg fizioterápiás kezeléseken, egy fuvar a kórházba ugyanis biztosan mindenkinek jólesik, ráadásul a hosszas várakozás idejét is kellemesebbé tehetjük egy beszélgetéssel.
Érzelmi támogatás
Ugyan a végére hagytuk, valójában azonban ez a legfontosabb, amivel segíthetünk: álljunk ott szerettünk mellett a gyógyulás során, biztosítsuk neki a szükséges érzelmi támogatást.
A sebészeti beavatkozást követően számos érzés kavarog a betegben: megkönnyebbülés, hogy a műtét megtörtént, félelem a fájdalomtól, szorongás a felépülés sikere, aggodalom a munkába való visszatérés vagy a házimunkák elmaradása miatt, de előfordulhat kimerültség, depresszió, akár ingerlékenység, túlérzékenység is.
Tudatosítsuk a betegben, hogy a rossz érzések természetesek, és idővel el fognak múlni, és azt is, hogy mi végig ott leszünk vele a felépülés útján. Hallgassuk meg őt, legyünk empatikusak, hiszen ha valakinek őszintén kiöntheti a lelkét, biztosan meg fog könnyebbülni. Legyünk pozitívak – vagy legalábbis tűnjünk annak –, így reményt adhatunk a nehezebb helyzetekben is.
A támogatás fontosabb, mint gondolnánk
Egy komoly műtét után a felépülés hosszú, komplex dolog, mely a legtöbb pácienst igencsak megviseli. Lehet, hogy úgy érezzük, valójában nem tudunk sokat segíteni, a beteg számára azonban a legapróbb gesztus is nagyon fontos, hiszen ettől érzi, hogy bár a gyógyulással neki kell megküzdenie, ennek során van, aki mellette áll.
Kép forrása: 123rf.com
Hirdetés (X)
