A törökszegfű (Dianthus barbatus) a vidéki, természetes hatású kertek egyik legjellegzetesebb növénye, hazánkban régóta ismert és kedvelt dísznövénynek számít, a lovagiasság szimbólumának is tartják.
A szakállas szegfű néven is ismert törökszegfű, kb. 60 cm-es magasságot elérő kétnyári növény, mely Európa déli területeiről származik, telt virágú és szimpla változatai is ismertek. Változatos színű és kellemes illatú virágai a májustól júliusig terjedő időszakban nyílnak a hosszú, lándzsa alakú levelekkel díszített szárakon.
Látványos virágzata rózsaszín, fehér, kárminpiros, bordó és lila színű is lehet. Nagyon szép vegyes virágágyásokat alakíthatunk ki, ha évelő és egynyári növényekkel kombináljuk a kertben, de akár vágott virágként az otthonunkat is díszíthetjük vele.
Ehető virágai a méhek és a pillangók számára is rendkívül vonzók, így a törökszegfű akkor is remek választást jelent, ha méhbarát kertet tervezünk.
A törökszegfű igényei és gondozása
A törökszegfű viszonylag egyszerűen nevelhető a kertben, ha a megfelelő feltételeket biztosítjuk számára és néhány egyszerű gondozási tudnivalót betartunk. Nézzük mire, kell odafigyelnünk a gondozása során!
A törökszegfű fényigényes dísznövény, mely napos, világos fekvésben virágzik és növekszik a legszebben, emellett félárnyékos helyen is boldogul. A talaj típusával szemben nincsenek különleges igényei, az agyagos, enyhén meszes talajokat azonban kimondottan szereti.
Vízigényes növény, így rendszeres öntözést igényel, fontos, hogy földjét tartsuk folyamatosan nyirkosan az öntözések során.
Betegségek és kártevők szempontjából nem tartozik a legegyszerűbben nevelhető növények közé, csigák és takácsatkák is károsíthatják, valamint rozsdagomba is megbetegítheti.
A törökszegfű vetése
A törökszegfűt magvetéssel szaporíthatjuk a legegyszerűbben, ugyanakkor fontos tudni, hogy egyes hibridjei csak dugványozással vagy tőosztással szaporíthatók sikeresen. Igaz a törökszegfű kétnyári növény, de ha beltérben, például egy télikertben kora tavasszal elvetjük a magjait, akár már az első évben is virágzásra bírható.
A fagyveszély elmúltával, május végén, június elején vethetjük el hidegágyba a magokat, melyeket elég csak vékonyan takarni földdel. A vetést tartsuk nedvesen és árnyékoljuk a csírázásig, mely általában 1-2 hetet vesz igénybe.
Az így nevelt fiatal növények, ősz elejére erősödnek meg annyira, hogy szeptember végén átültethetjük őket végleges helyükre, ahol a következő évben már virágozni fognak. A palántákat egymástól kb. 25 cm-es tőtávolságra ültessük el.
Július második felében, illetve augusztus elején megpróbálkozhatunk helyrevetéssel is, ebben az esetben szintén a következő évben számíthatunk a törökszegű virágzására.
Kép forrása: Pixabay.com
